Hívja bizalommal támogató vonalunkat: +36-30-3059489 Kövessen minket:       google plus    Translate  

Üdvözöljük látogató, Ön itt bejelentkezhet, vagy létrehozhat fiókot
A+ A A-

Deprecated: Non-static method JSite::getMenu() should not be called statically, assuming $this from incompatible context in /home/mbljynfw/public_html/peterybooks.hu/templates/gk_instyle/lib/framework/helper.layout.php on line 164

Deprecated: Non-static method JApplication::getMenu() should not be called statically, assuming $this from incompatible context in /home/mbljynfw/public_html/peterybooks.hu/includes/application.php on line 536

Móricz Zsigmond (1879-1942)

Móricz Zsigmond a Nyugat első nagy nemzedékének tagja, a XX. század első felének legjelentősebb prózaírója. Művészetében az a folyamat tetőződött be, amely a XIX. század végén Mikszáthtal indult meg és a századforduló gazdag novellatermelésével folytatódott. Novellisztikájában és regényköltészetében az erőteljes realizmust naturalista vonások is színezték. Magába olvasztotta a nagy elődök elbeszélő örökségét, de túl is lépett a hagyományokon. Megvolt benne Jókai áradó mesélő kedve, Mikszáth anekdotizáló hajlama.

Móricz Zsigmond elbeszélő művészete áttörte azokat az egyre áttörhetetlenebb határokat, melyek az elitet az átlagolvasótól elválasztják. Neki sikerült, hogy egy személyben legjobb és legolvasottabb prózaírónk legyen.

ÉLETE

1879-ben született a Szatmár megyei Tiszakécskén. Édesapja Móricz Bálint kisparaszt, édesanyja Pallagi Erzsébet. Kilencen voltak testvérek, ami súlyos anyagi gondokat okozott a családnak, de a paplány édesanya ragaszkodott a gyermekek gondos neveléséhez, iskoláztatásához.

A szülőfalu, Csécse a gyermeki aranykor boldog színhelyeként maradt meg az író emlékezetében. Itt élt hatéves koráig. Ekkor következett be a család anyagi összeomlása. A legnagyobb fiút, Zsigmondot ideiglenesen anyai nagybátyjához, Túristvándiban lakó Pallagi Lászlóhoz adták.

1890-ben a nagyhírű debreceni református kollégiumban kezdte meg gimnáziumi tanulmányait. 1892-ben szülei Sárospatakra költöztek, így a negyedik gimnáziumot már ő is a pataki kollégiumban kezdte. Debreceni diákként is sokat olvasott: Jókai regényei mellett nagy hatással volt rá az olasz Edmondo de Amicis, A szív című érzelmesen szép gyermekregénye; fölfedezte magának Csokonai költészetét. Patakon is folytatódott olvasási szenvedélye, de tanulmányait elhanyagolta. Később Kisujszálláson éretségizett, jó eredménnyel. Ekkor már elhatározta, hogy író lesz.

Debrecenben a református teológiára iratkozott be, fél év múlva ugyanitt már joghallgató, majd átlépett a budapesti egyetem jogi karára.

1903 végén bekerült az akkor induló Az Újság szerkesztőségébe a gyermekrovathoz. Részt vett a Kisfaludy Társaság Szatmár megyei népdal- és népmesegyűjtésben. Egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Közben állandóan írt, ontotta magából a betűket, de tehetsége csak nem akart felszínre törni.

1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát, egy felvidéki kisnemesi bányatisztviselő lányát, aki Janka néven vonult be az irodalomtörténetbe. A házasság azonban nem hozott idilli boldogságot. Két erős akaratú, világszemléletében, hagyományaiban, ízlésében, vágyaiban végletesen különböző ember kapcsolata volt ez. Műveiben férfi és nő házasságbeli viszonya rendre visszatért: örökké a maga házasságát írta meg újabb és újabb változatokban – gyakran szó szerint idézve éles szócsatáikat.

A lelki szenvedés, az emberi kétségbeesés, az apai fájdalom is közrejátszott abban, hogy annyi írói próbálkozás és újrakezdés után végre rátalált saját hangjára és témájára. Első kisfiuk meghalt, a második is, és ezután írta meg első igazi sikert hozó novelláját, a Hét krajcárt. Osvát Ernő jelentette meg a Nyugat hasábjain, 1908-ban. Ez a novella alapozta meg hírnevét; Móricz elismert íróvá vált, akit Ady is lelkes szavakkal köszöntött.

A Hét krajcár és a kötet kedvező fogadtatása elsöpörte a korábbi gátlásokat, felnyitotta a zsilipeket, és Móricz csodálatos bőséggel írta első alkotói korszakának (1908-1919) műveit.

A Móricz család meglehetősen jó anyagi viszonyok közé került, így végre megengedhették maguknak, hogy a festői szépségű Leányfalun vegyenek telket maguknak.

1913 nyarán feleségével együtt Olaszországba utazott.

Az első világháború kitörésekor Móricz is a hamis, félrevezető jelszavak hatása alá került. Úgy gondolta, hogy a háború tisztítótüze elemészti mindazt, ami idejétmúlt és halálra ítélt a társadalomban, és a történelmi viharban megifjodik majd az elvénhedt Európa. Önként jelentkezett 1915-ben haditudósítónak a keleti frontra. A magyar katonák hősiességéről akart riportokat készíteni, de fronton szerzett tapasztalatok hamarosan rádöbbentették az embertelen borzalmakra, a hátországi nyomorra, a hadi gépezet korruptságára; Szegény emberek című novellája már hangos tiltakozás az embert lealacsonyító vérontás ellen.

Az 1919-es kommunista diktatúra első tettei még csalóka, ábrándos reményeket keltett benne, de hamarosan visszariadt a Lenin-fiúk terrorizmusától. A húszas évek elején az új rendszerben mégis megszégyenítették, meghurcolták, valósággal gyalázták a 19-es cikkei, riportjai miatt.

A húszas években az író magánélete gyökeresen átalakult. Felesége a túlzott féltékenységből az öngyilkosságba menekült. Móricz külföldi utazásokkal próbálta enyhíteni önvádló gyötrelmeit.

Osvát Ernő halála után, 1929 és 1933 között Babitscsal együtt szerkesztették a Nyugatot, szerkesztői elveiket azonban nemigen tudták összehangolni.

1926-ban újra megházasodott, feleségül vette Simonyi Mária színésznőt. Ez a házassága is tönkrement,így 1937-ben Móricz végleg visszavonult csodálatos otthonába, Leányfalura. Eme nehéz időkben e gyönyörű nagyközség sokszor nyújtott számára menedéket, lelki támaszt.

1942-ben agyvérzés következtében halt meg Budapesten, 63 esztendős korában.

Forrás: Dunakanyar.net

Móricz Zsigmond művei

Jelentkezzen hírlevelünkre

Bejelentkezés vagy fiók létrehozása

fb iconBejelentkezés Facebookkal